Wiseguys - Ooh La La [The Antidote ‘98]

Most akkor lazítsunk kicsit? Hiába na, ez a stílus talán még jobban virágzott akkor, mint manapság, csak hát kevés marad meg belőle 20 percnél tovább. Na a Wiseguys nekem ilyen, fennmaradós, például ez az Ooh lala most ment egy fél órányit.

Say hooo

{linkelj a bejegyzésre | permalink}

Cha Cha Cohen - The Words I Hate [Cha Cha Cohen ‘98]

Akkor jöjjön végre valami rendes nőiénekes cucc is, mert hát ilyenekkel is tele a 90-es évek padlása.

{linkelj a bejegyzésre | permalink}

Orb - Star 6 & 7 8 9 [The Orb’s Adventures Beyond The Ultraworld ‘91]

Itt az ideje kicsit belassulni, Orbot hallgatni nyugiban, már—már lazán. Igen, ambient, na és? Hallgasd meg, közben 15 fokot mondtak szombatra.

{linkelj a bejegyzésre | permalink}

Kris Kross - Jump [Totally Krossed Out ‘92]

Tudom, hogy rossz kedved van, gyere közelebb egy picit, itt van a kezemben egy kis energia. Upsz, katt a create poszt gombra, hajrá.

Ismét egy olyan zenekar, akik 1 dallal tűntek fel, aztán jobbra el, ez nem meglepő, ha végighallgatjuk az albumukat, de ez a szám akkor is jó.

{linkelj a bejegyzésre | permalink}

Sneaker Pimps - Destroying Angel [Splinter ‘99]

Hát igen, a 90-es évek a trip-hopról is bőven szólt, lássunk egyet. Kezdhetném a stílus nagy neveivel, persze, de tegnap a Sneaker Pimps ugrott be, hogy tőlük kéne valamit kitenni. Mivel az első albumukat nem bírtam annyira, így a második felé fordultam. Popzenésen nyomták a stílust, nem kérdés egy percig sem, de az sem, hogy néha jó.

{linkelj a bejegyzésre | permalink}

Bush - Little Things [Sixteen Stone ‘94]

Hát igen, a 90-es években sokkal több divatrockot hallgattam, de a Bush-tól még manapság is simán lemehet egy-egy szám. A Little Things is ilyen, sokkal fiatalabb vagyok most egy pár percre, kiabálom a refrént, vagy ugyanerről az albumról a másik refrént, hogy there’s no sex in your violence.

{linkelj a bejegyzésre | permalink}

The Future Sound of London - My Kingdom [Dead Cities ‘96]

Bár hétfőre valami energikusabb dal illene, de nekem most ilyen lazítóshoz van kedvem, elektronikushoz.

{linkelj a bejegyzésre | permalink}

Depeche Mode - I Feel You [Songs of Faith and Devotion ‘93]

Ha már tegnap említettem, hogy két jó DM album is van, akkor az egyik kedvencem felfedem közülük. Alan Wilder utolsó munkája a csapattal, és hát benne van szívük-lelkük-droguk, na meg a 90-es évek eleje jól.

{linkelj a bejegyzésre | permalink}

Chemical Brothers - Electrobank [Dig Your Own Hole ‘97]

Úgy érzem itt az ideje bevetni a tényleges nehéztüzérséget. Ha egy lemezt kéne mondanom a 90-es évekből, ami meghatározó és vonalaz, akkor az mindenképp a Dig Your Own Hole lenne, de így fél másodperc gondolkodás nélkül. Egy darab szám van az albumon, amiért nem vagyok végletekig oda, de még az is üti az átlagzenék többségét.

Olyan az egész lemez, hogy amikor először hallottam, akkor nem hittem a fülemnek. Ezt így hogy? Miért? Miért ilyen jó? Vigyetek el innen, vigyetek el. Ja az más.

És ha már Electrobank, akkor megemlíteném, hogy a hozzá készített klipet Spike Jonze rendezte, és a később feleségévé avanzsáló Sofia Coppola játssza benne a tornászlányt. Igen, az a Sofia, a Lost in Translationös.

{linkelj a bejegyzésre | permalink}

White Town - Your Woman [Women In Technology ‘97]

Hiába na, voltak jó one hit wonderek a 90-es években. A Your Woman-t legalább annyira tartom az egyslágerek között, mint a 80-as évekből (oda számít szerintem) a Video Killed the Radio Star-t.

{linkelj a bejegyzésre | permalink}