Deftones - Be Quiet and Drive (Far Away) [Around the Fur ‘97]

Az van, hogy a Deftones volt az egyik legjobb numetal szerű zenekar, főleg a dalszövegben ütötték a többieket. Bár nem az Around The Fur a legjobb albumuk, de ez nem akadályozza meg őket abban, hogy azért ezen is legyenek olyan klasszikusok, mont a Lotion, vagy a fentebbi Drive Far Away.

I DON’T CARE WHERE JUST FAR
AWAAAAAY

{linkelj a bejegyzésre | permalink}

Mobb Deep - Shook Ones Pt. II [The Infamous ‘95]

Maradt a hiphop mánia. Így nézegetve a régi cuccokat, hihetetlen mennyiségű fasza sample-hiphop született a 90-es években. Ez itt a Mobb Deep egyik legjobb száma szerintem, hallgassuk akkor most.

{linkelj a bejegyzésre | permalink}

Fonky Family - Sans rémission [Si Dieu Veut … 1997]

Ha jól emlékszem a Taxi első része után figyeltem fel rájuk, meg a francia rapre picit. Főleg a zenei alapokkal nyertek meg mindig, de ez gondolom érhető, hiszen nem bezsélek franciául.

{linkelj a bejegyzésre | permalink}

Dj Kool - Let Me Clear My Throat [Let Me Clear My Throat ‘96]

Hit me with the hard twenty. Ah ah ah. Valahogy így kell lefeküdni a közönséggel, kiabálva. Az egyik legjobb partydal, teljesen faék szöveggel, marhajó zenei alappal.

Mostanában több sorozatban és filmben is feltűnt a dal, eszembe jutott, hogy ezt is ki kéne posztolni. Még porbafingó volt körülbelül, amikor először hallottam, de felvettema  rádióból kazettára, mert hát muszáj volt.

When i say oh you say AHH.

{linkelj a bejegyzésre | permalink}

Third Eye Blind - Wounded [Blue ‘99]

Az együttes nevére a többségnek úgyis a dú-dú-dú-dúdolható Semi Charmed Life ugrik be gondolom, de közben őket ez nem zavarta abban, hogy ilyen divat-pop-rock szerűt is csináljanak mint a Wounded című szám, amiben próbálnak komolyak lenni.

{linkelj a bejegyzésre | permalink}

Leftfield - Dusted [Rhythm and Stealth ‘99]

Tisztában vagyok vele, hogy az album legismertebb száma talán az Afrika Shox, az is fasza dal, a klipje meg aztán főleg mestermunka, a darabokra törő emberrel, nekem mégis a Dusted a kedvenc a lemezről, Roots Manuva szövegelésével.

{linkelj a bejegyzésre | permalink}

Juggaknots - I’m Gonna Kill U [Clear Blue Skies ‘96]

Azt hiszem aki nem szereti a hip-hop zenét, az csak a jövő héten jöjjön vissza, mert most teljesen ilyesfajta számok mennek a magnómban.

Itt van ez a Juggaknots, van egy kis kavar, mert 2002-ben is megjelentették az albumot, de valójában ez a dal a 96-os underground klasszikus LP-jükön is szerepelt ezerrel, és mehet loopolva, nem?

{linkelj a bejegyzésre | permalink}

Guru - Loungin’ [Jazzmatazz Vol. 1 ‘93]

Tök jó lenne, ha azt írhanám, hogy az egyik leglazítósab hip-hop album 93 óta segített megőrizni a nyugalmam, de sajnos nem. Csak ‘98 tájékán kattantam rá, de ez semmit nem von le az értékéből, hiszen ‘98, 2009, ‘93, tökmindegy, mindig fasza ez a cucc, pont a zenei alapjai miatt.

Guru ugye nyomta a hagyományosabb Hip-Hop-ot is a jó öreg Dj Premirrel (egyik legjobb producer), de itt inkább Jazz alapokra helyezte a dumálást, de ezt úgy kell érteni, hoyg egy tényleges jazz csapattal a háttérben nyomta.

Everybody knows they have times when they wanna just lay back
kick their feet up, y’know
listen to some good music and just lounge

{linkelj a bejegyzésre | permalink}

Prodigy - Firestarter [Fat of the Land ‘97]

Ma pusztíhatnékom is volt, úgyhogy egy kicsit betettem A Prodigy lemezt, mert akármilyen jó a Jilted Generation, a FotL sokkal kiforrottabb és faszább. Most csak ennyit így hirtelen. Amúgy igen, a Smack My Bitch Up és a Breathe is alap (a Narayan meg gigaalap), de mégiscsak a Firestarter volt az a dal, amit először hallottam a lemezről, ezért az került ide.

{linkelj a bejegyzésre | permalink}

Faithless - Insomnia [Reverence ‘96]

A Dal, epic, satöbbi. Emlékszem, egyik este botlottam bele, a helyi rádió fehér holló előfordulású, de rendesebb zenei szerkesztővel rendelkező, késői műsorában és basszus, padlóhoz vágott, hogy mekkora Dal. Aztán egy hónapra rá megvettem eredetiben a kazettát, mert csóróként CD lejátszóm még marhára nem volt, de ez kellett mégis és senkinek nem volt meg a suliban. (Mára persze megvan eredeti CD-n is, mert csak.)

Aztán az album verzió még jobban elkapott, mert ugye a rádiósban a felvezető 3 perc nyilván nem ment le, hiszen úgy már 8 perces a szám.

Mellesleg tökre megleptek vele, hogy mennyire másmilyen a többi dal, kivéve a Salva Mea-t, de aztán azokat is megkedveltem szerencsére. Egyik legjobb vételem máig, csak a Leukémia énekes verzió ütötte, de erről majd máskor.

{linkelj a bejegyzésre | permalink}